Életjel :)

 Nagyon régen nem írtam már, és őszintén bevallom, nem is akartam. Mindig van mit csinálnom, és az utóbbi fél évben még intenzívebben el kezdtem tornázni, futni. De ma, mivel pihenő napom van, gondoltam ellátogatok ide és megnézem, beenged-e még a rendszer?! Láss csodát, sikerült! Egy nagyon kedves barátnőm kérdezte meg 1 hónapja, hogy írok-e még, és én elmondtam neki, hogy nem, és nem is fogok, mert nincs rá időm. De az az e-mail úgy belém égett. Én is hiszek abban, hogy arra van időnk amire szeretnénk, bár nem szeretem összecsapni a dolgaimat, és ha csinálok valamit, akkor azt 100%-ban csinálom. Ezért gondoltam úgy, hogy befejezem a még el sem indult blogos karrieremet. Aztán a mai reggelen elkapott az ihlet és gondoltam teszek egy próbát, ha a rendszer még nem írt le, akkor talán nekem is el kellene kezdeni, ismét, írni. Így itt vagyok!

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk az oviban szuperül működik a kapcsolattartás. Na, de kezdem az elején! Van egy szülő, akit megválasztanak az év eleji összejövetelen (nem szülői értekezletet írok, mert szerintem ez nem az, és itt évente ez csak 1x van, de ezt is kifejtem bővebben). Szóval, a többi anyuka választ egyet, aki tájékoztat minket az évi három gyűlésen elhangzottakról. Október elején szokott lenni a csoportokon belüli összejövetel. Nálunk a szülők negyede volt ott, és így választottunk egy olyan anyukát, aki képviseli a csoportot. Ezen kívül az óvónők elmondták mi lesz ennek az évnek a témája, mit fognak csinálni a gyerekek, sőt hány gyerkőc jár a csoportba, nemekre lebontva, sőt mennyi külföldi van, és azok közül hány olyan család ami vegyes (tehát az egyik fél olasz). Mivel vegyes csoportok vannak, így azt is megtudhattam hogy a kiscsoportosok hányan vannak, nemekre lebontva, majd ugyanígy a középsősök és a nagycsoportosok. 

Tehát, megválasztottuk az egyik anyukát, akinek nagyon jó ötlete támadt. Mivel a mai világban szinte mindenkinek van otthon internet ilyen-olyan formában, és a telefonok nagy többsége is tudja a wi-fit, szervezett egy csoportot a whatsapp-on. Mi, így tartjuk a kapcsolatot, és bárki tud segíteni. A minap az iskolai szüneteket kérdezte az egyik anyuka. Már küldtök is hogy hol lehet fellelni a neten. Segítünk a megválasztott képviselőnknek, hiszen együtt többre jutunk. A mai nap is kaptunk egy üzenetet hogy kinek van kedve gyümölcsöket reggelente bevinni hogy a gyerekeknek legyen. Na, ez egy kis magyarázatra szorul. Olaszországban nem úgy működik az étkeztetés mint otthon, legalábbis ebben az oviban nem, de azt hiszem máshol sem. Délelőtt a gyerekek csak és kizárólag gyümölcsöt esznek. Tavaly volt rá példa hogy vittem, illetve más anyuka is vitt be joghurtot, vagy kinder briost tízóraira, vagy Nutellát délutánra a paninohoz, de ettől a tanévtől kezdve ilyen nincs. Így hétfőn reggel mi mindig almát viszünk, így a mai kérés/kérdés nem ért váratlanul,. hiszen amióta elkezdődött az ovi, mi minden hétfőn viszünk be gyümölcsöt. Senki nem kötelezett rá senkit, de ha az ember lánya belegondol, hogy a csemetéje , jó esetben, reggelizik, akkor ebédig bizony megéhezik, így valamit kellene ennie. A gyümölcsöt vagy anyukák viszik, vagy az ebédről marad és azt kapják másnap a gyerekek. Én nagyon örülök, hogy ezt eszik a gyerkőcök, mert nem biztos hogy otthon esznek gyümölcsöt. Tehát délelőtt gyümi, ebédre elég tartalmas kajcsi, délután megint gyümi, de van hogy sonkás panino (ez változatos szokott lenni). Persze, a gyerekemből kiindulva, tudom hogy nem eszik olyan sokat, és ennek a fényében az itteni menza díj, elég borsos. Ez van, ezt kell elfogadni!

 A másik ami kicsit már az otthoni dolgokhoz képest, hogy a nagycsoportosok “kapnak” egy kiscsoportos gyermeket, akit be kell vezetni az ovis szabályok rejtelmeibe. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nagyoknak kell mindent a kicsikkel csinálni, hanem megmutatják hova kell tenni a kéztörlőjüket, az előkéjüket, a poharaikat, hol tudnak játszani, milyen játékok vannak. Ha sorban állnak akkor meg kell fogni egymás kezét és még lehetne sorolni. A kisfiam kiscsoportosa egy elég izgága kisfiú, ami természetes, hiszen most került be az oviba, minden új neki, és persze nemcsak annyiból áll az egész nap hogy játszik, hanem megvannak a szabályok amihez alkalmazkodni kell, ami lássuk be, egy 3 évesnek még nem mindig sikerül. A kisfiam 1 hónapja ezt olyan komolyan vette, hogy sírt, mert a kiscsoportos nem akarta megfogni a kezét. Itt jöttem én a képbe, és magyaráztam neki, hogy még nincs hozzászokva a szabályokhoz a kisgyerek, de ha nem bír vele, szóljon az óvónéninek. Ők tudnak segíteni mindenben, és csak halkan hozzáteszem, hogy szuperek az óvónénik. Így szépen lassan ezek a kezdeti nehézségek a feledés homályába vesznek, bár jönnek újabb és újabb akadályok, de a kisfiam és így a többi nagycsoportos, egy kis felelősséget tanulnak. 

 De ne csak az oviról írjak sütöttem kuglófot, méghozzá kakaósat.

  Hozzávalók: 

500 g durumliszt, vagy fehér tönkölybúza liszt (ezzel ugyanúgy kell bánni mint a sima fehér liszttel)

2 dkg élesztő

1 tojássárgája

1 cs. vaníliás cukor 

8 dkg cukor

6 dkg olvasztott vaj

3 dl tej (ha durumliszttel dolgozunk, akkor több tej kell)

mazsola (itt írhatnám hogy 2-3 dkg, de ez ízlés dolga, ki hogy szereti)

1 csipet só

kakaópor (itt is írhatnám hogy kb.1-2 evőkanál holland kakaópor, de én nem szeretem a keserü kakaóport, így azonnal oldódót szoktam beletenni, de akkor a cukor mennyiséget csökkentem)

Elkészítés:

1.  Az élesztőt, a cukrot, és a langyos tejet egy tálba tesszük és megvárjuk amíg az élesztő felfut.

2. Míg felfut az élesztőnk, addig egy tálba kimérjük a lisztet. Majd hozzáadjuk a felfutott élesztőt, az olvasztott vajat, a vaníliás cukrot, a sót, és el kezdjük dagasztani. 5-10 perc dagasztás után, két részre osztjuk a tésztánkat.

3. Az egyiket átgyúrjuk a mazsolával, míg a másikat a kakaóporral. Külön-külön tálba helyezzük, letakarjuk és szobahőmérsékleten 1 órát hagyjuk kelni, vagy addig míg a duplájára nem kel.

4. Míg kel a tésztánk, a kuglóf formát vajazzuk ki és szórjuk meg liszttel.

5. Ha megkeltek a tésztáink,  akkor sodorjuk rudakká, csavarjuk össze őket, és tegyük a kuglóf formába. Majd ismét kelesszük kb.1 órát, tehát míg a duplájára nem kel.

6. Eközben előmelegítjük a sütőnket 180 fokra (légkeverés nélkül), majd süssük 30-35 percen keresztül. Az időtartam és a fok sem szent írás, mert mindenkinek más-más sütője van. Ha azt látjuk hogy a teteje már barna, de villával látjuk hogy a belseje még nem sült át, akkor alufóliával le kell takarni.

7. Amikor megsült, akkor fordítsuk lefele és így hagyjuk kihűlni, a forma könnyen eltávolítható lesz így.

Ízlés szerint lehet díszíteni, én bevallom nem igazán szeretek rajta semmit, így naturba tettem a család elé. Jó étvágyat kívánok hozzá! Legyen szép napotok!