Nagyon szeretem a pénteki napokat, mert nálunk ilyenkor van piac. Reggelente, ahogy megyünk az oviba, a piacon kell keresztülmenni. Olyankor még nincsenek olyan sokan, lehet nézelődni, bámészkodni. Visszafele már többen vannak és a nagy forgatagban, egyszer-egyszer le kell lassítani, de ilyenkor nézem az emberek arcát: vajon mit gondolhatnak, mi járhat a fejükben? A mai reggel kicsit hideg és nyirkos volt, de az embereken ez nem látszódott. Mosolyogtak, beszélgettek, az árusok kedvesen üdvözölték az ismerős kuncsaftokat, elbeszélgettek velük, kiszolgálták őket és ment mindenki a maga útján.
Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, amikor nem tudok itt úgy végigmenni a járdán, hogy ne botolnék ismerősbe. Ma pedig ismerősökkel beszélgetek, egy-egy árus már messziről köszön, hiszen hétről hétre találkozunk. Sőt, a mézet áruló emberkét heteken keresztül kerestem a piacon, de nem volt. Míg végül ma itt volt és megbeszéltük, hogy a nyári időszakban nem minden héten van, de szeptembertől igen. Sokszor éreztem, hogy inkább nem beszélgetek senkivel sem, hiszen nem akarom hogy hallják milyen hibákat ejtek diskurzus közben, de ez megváltozott. Persze, ehhez is hangulat kell, mert nem mindig egyforma az ember kedve, de mostanában egyre szívesebben beszélgetek. Sőt, néha azt is megkapom hogy a kiejtésem a közeli nagy városban élők kiejtéséhez hasonlít, ami kicsit büszkeséggel tölt el:)
A kutyámmal sétálgattam, amikor egy kedves hölgy nézte, és megkérdezte, hogy ez ugyanaz a kutya, mint aki eddig is volt. Mondtam hogy igen, csak “fodrásznál” volt, és így jó pár évet letagadhatna. Ilyen az én kis kedvencem:
Még beszélgettünk pár szót és miután távozott az jutott az eszembe, hogy milyen szerencsés ember vagyok, mert a környezetemben leginkább olyan emberek vannak, akik szeretik az állatokat, sőt családtagnak tekintik őket. Persze, nem egyformán viszonyulunk az állatokhoz, de akiket ismerek, azok imádják őket. Sajnos olyannal is összehozott a sors, aki nem a társat, családtagot látja bennük, hanem a pénzt. Az ilyen embert nem tudom megérteni. Nap mint nap látom azokat a kutyákat és a szívem szakad meg…. Talán ezt az nem is érti, aki nem rajong úgy a kutyákért mint én. Nem is írok erről többet, mert nem tudom ezeket a jószágokat mind magamhoz venni, és nem tisztem más felett ítélkezni.
A mai bejegyzésemben egy sütemény receptet írok le, kicsit átreformálva. A klasszikus kókuszkocka receptet átalakítottam. A recept a következőképpen néz ki:
Hozzávalók:
- 6 tojásból készített piskóta (6 tojás, 6 ek cukor vagy édesítő, 6 ek. durumliszt, én kicsit kevesebbet szoktam beletenni és így nagyon könnyű tésztát kapok, fél cs.sütőpor, ezt én mindig kihagyom, mert nem szeretem az ízét)
A csoki mázhoz:
- 2 tojás
- 15 dkg vaj
- 15 dkg cukor (szerintem elég bele 10 dkg is, pláne ha instant kakaót használunk)
- 2 ek.instant kakaó (én nem szeretem a keserű kakaót, így nálam az felejtős)
- 1 dl tej
- kókuszreszelék amibe beleforgatjuk a csokis piskótánkat (ezt nem szoktam kimérni csak kiöntöm egy mélytányérba, és ha még szükséges, utána töltök
Elkészítés:
6 tojásos piskótát sütünk. Amikor készen van, akkor a piskótát kisebb kockákra vágjuk fel. Az egész tojásokat elkeverjük a cukorral, a kakaóval, majd a tejet hozzáöntve, kis lángon, vagy gőz fölött sűrűre főzzük. A tűzről levéve tovább kevergetjük, majd ha kissé meghűlt, akkor beletesszük a kisebb darabokra vágott vajat és elkeverjük. Bevallom, én nem mindig hagyom kissé kihűlni, van hogy lezárom alatta a gázt, és addig felvágom a piskótát, majd beleteszem a vajat, akkor előkészítem a kókuszreszeléket, visszatérek a mázhoz, megkeverem. Kirakom a pultra, így ,ég hűl egy kicsit, és ezután a kockára vágott piskótákat egyenként belemártogatom, majd beleforgatom a kókuszba. Lapos tálra rakom és amikor végeztem, akkor beteszem a hűtőbe. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a kockákat ne tartsuk sokáig a mázban, mert nagyon megszívhatja magát, és így elázik.
Ezzel a sütivel mindig nagy sikert aratok és 30 perc alatt el is készül, és persze ugyanilyen gyorsan el is fogy! 🙂 Jó étvágyat hozzá!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: