A mai nap nem egy kenyér receptet fogok leírni, hanem kakaós csiga receptet, de előtte egy kis szösszenetet szeretnék elmondani.
Azzal kezdeném, hogy a kisfiam második évét tapossa az óvodában, bár ez a 2 év, kicsit kevesebb, mert nem egyből vették fel. Tehát nem szeptemberben kezdte a kis csoportot, hanem novemberbe. Nagyon féltem, hogy idegenekre kell bízzam a kis húsomat. Alapjáratban van/volt egy kis előítéletem az itteniekkel szemben. De erős voltam, és már az első nap amikor ott kellett hagyjam fél napra, nem sírtam, mert az óvónők nagyon szimpatikusak voltak, és nem tehettem mást, bíznom kellett bennük. A bizalmamat maximálisan megérdemelték, és ma már nincs semmi előítéletem, sőt. Hálás vagyok a munkájukért, pláne azért mert olyan szeretettel fordultak/fordulnak M.felé, és olyan megértőek. Nem lehetett egyszerű, amikor az én kis fiam nem akart délután aludni, és el kezdett sírni, majd pedig magyarul beszélni. Ezt még párszor eljátszotta, hogy ha valami miatt sírt, akkor magyarul beszélt, így a kutya sem értette meg. Amikor anno ezt elmesélték az óvónők én olyan büszke voltam. Biztos tiszta gyagya vagyok, de legalább beszélt! Ugyanis kezdetekben nem volt hajlandó semmit se mondani M. Olaszul néhány dolgot tudott, magyarul pedig nem szólalt meg, csak akkor amikor megbántódott.
Középsőben már nem volt délutáni alvás, így a nagy mumusától megszabadult a kis hercegem. Náluk vegyes csoportok vannak, aminek kezdetben nem nagyon örültem, de mostanra be kellett lássam, hogy ez nem olyan rossz. A nagyoktól sok mindent tanulnak a kisebbek: megteríteni az asztalokat, segíteni a társaiknak és persze a felnőtteknek. Na, de ami miatt klaviatúrát ragadtam, az az volt, hogy észrevettem, hogy M.nagyon szívesen megy mostanában oviba. Pár hónappal ezelőtt már reggel nyösztetett hogy menjünk már, mert elkésünk. Csodálkoztam, hogy mi ütött belé, hiszen ilyen még nem volt. Azóta, jó párszor megismétlődött ez a helyzet.
Hétfő délutánonként vallási órájuk van. Kicsit most itt megállok, és elmondom mi is ez. Amikor beírattam M.-t az oviba, a papíron volt egy olyan rész, hogy akarom-e hogy hittanra/vallási órára járjon. Gondolkodtam, hogy most mit is csináljak, mert az egyházzal annyira nem vagyok kibékülve, de magával a Bibliával és a történeteivel, viszont igen, sőt. Gondoltam, hogy 3-4-5 évesen biztos az ő szintjének megfelelő történeteket fog hallani és ez nagyon rokonszenves volt. Első évben (kis csoportban), még nem volt ilyen óra, hiszen délután alvás volt. Középsőben kezdődött. M.kezdetben nem igazán örült neki, mert egy férfi tartotta ezeket a foglalkozásokat, de aztán ahogy megismerte, már nem volt gond. Míg egy nap, húsvét előtt, az én kis pasim a WC-n ülve elmesélte hogy mit “tanultak” az nap a vallási foglalkozáson. Mesélt nekem Noéról, a bárkájáról, az állatokról, én meg csak álltam és könnyek futottak a szemembe és csorogtak le az arcomon. Olyan büszke voltam az én kis husimra, hogy azt szavakba nem is tudom nektek önteni. Eszembe jutottak az első napok az oviban… Milyen nehéz lehetett M.-nek hogy bekerült egy olyan közegbe ahol túl sok mindent nem értett, minden idegen volt, valami olyan nyelven beszéltek hozzá, amiből minimális dolgokat értett. Most pedig, elmesélte mit hallott, mit rajzoltak. Milyen kemény munka volt idáig eljutni!!! Apák-napjára és anyák-napjára is anno verset tanultak és elmondta. Pár héttel ezelőtt mondta, hogy kell vinni az oviba ásványvizes palacknak a kupakját. Néztem rá, mert ha kell valami, azt ki szokták írni, de bíztam benne, és vittünk. Az óvónőnek odaadtam és kérdeztem, hogy elég ez a kettő vagy hozzunk még, mondta, hogy elég. Már akkor azt éreztem, hogy mérhetetlenül büszke vagyok a kis fiamra. De amikor mesélte Noét, akkor aztán olyan erővel tört a felszínre ez az érzés, hogy a könnyeim kicsordultak.
Azóta volt egy egyéni elbeszélgetés, és megint csak megdicsérték a kis husit, hogy milyen ügyes, amit mondanak azt megcsinálja, jó gyerek, sőt, túl jó gyerek. Itthon aztán kiengedi a gőzt, de ez így jó! Egyik nap hallottam ahogy a kis barátaival beszélt olaszul. Figyeltem és hallgattam mosolyogva, és ő még egyszer megpuszilt engem és futott vissza a pajtásaihoz. Alapjáraton is úgy gondolom hogy egy gyermek egy felbecsülhetetlen kincs és mindenki, akinek gyermeke van, örüljön neki és ne vegye annyira természetesnek, mert nem az. Egy gyermek maga a csoda! Az a szeretet amit ad, az a ragaszkodás amit irántunk érez, ahogy átölel és azt mondja “szeretlek anya”, ez mind mind olyan érzéseket indít el bennünk/bennem, amit szavakkal kifejezni nem is tudok! Imádom őt és néha lopva csodálom, hogy ne vegye észre… Hogy telik az idő….
Nehéz ezek után egy receptre figyelni, de igyekszem összpontosítani. Szóval, kakaós csiga. Gyermekkorom nagy kedvence, de azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül.
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt (természetesen nálam durum liszt)
- 20 dkg cukor vagy cukrot helyettesítő édesítő (én ennél kevesebbet teszek bele mert maga a kakaó is édes, így szerintem 10 dkg is elegendő)
- csipet só
- 2,5 dkg élesztő
- 10 dkg vaj
- 3 dl tej (a durum liszthez kicsit több kell de ezt figyelni kell)
Valamint:
- még pluszba 10 dkg vaj, de ezt nem rakjuk bele a tésztába
Töltelékhez:
- porcukros kakaó, én azonnal oldódót szoktam használni tökéletesen megfelel
Elkészítés: A tésztához valókat összedolgozzuk kézzel, vagy géppel. Én beletettem a kenyérsütőgépembe és a dagasztás-kelesztés programra tettem és rábíztam a technikára a tésztámat. De régebben kézzel készítettem, olyankor jól kidagasztottam, szép sima tésztát kell kapni. Majd 30 percig hagytam pihenni.
Az idő letelte után 2 cm vastagra nyújtottam és a 10 dkg puha vajjal (nem folyékony!!!) megkentem, majd pedig összehajtogattam. A hajtogatás így néz ki: először félbe hajtom, majd jobbról is és balról is hajtok rajta (szinte egymáson lesznek a részek). Majd pedig megint pihentetjük 30 percet.
Ezután megint kinyújtjuk, megszórjuk a kakaóval jó vastagon és felcsavarjuk. Ujjnyi vastagságú darabokat vágunk és sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Kis helyet hagyjuk a csigák között mert megnőnek. 20 percig hagyjuk megint pihenni langyos helyen. Majd pedig 180 (200 fok-ot ír az eredeti recept) fokos sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük. Az időt ne vegye senki sem alapul mert lehet másnak több idő kell. Amikor már majdnem készen vannak a csigák, akkor 2dl tejből, 2 ek cukorból, 2 cs.vaníliás cukorból öntetet készítünk (én csak általam készített vanílisá cukrot szoktam a tejbe tenni 2 ek-al). Ezt ráöntjük a csigákra és készre sütjük. Ha a csigák ki hűltek lehet rájuk tenni porcukrot de én nem szoktam.
Jó étvágyat a csigákhoz! 🙂
További szép napot mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: