Mielőtt leírnám hogyan is alakult a következő sütésem, szeretnék megosztani egy dolgot, ami engem nagyon elgondolkodtatott. Gondolom nem vagyok egyedül, aki mostanában influenzával küzd. Kit jobban megvisel, kit kevésbé. Persze, nemcsak én vagyok beteg, a családomnak sem kegyelmezett ez a vírus, bár, őket annyira nem viselte meg. Amióta a kis fiam óvodás izgalmasabbnál izgalmasabb betegségeket szedek össze (középfül-gyulladás, arcüreggyulladás, influenza stb.). A kis lurkóm pedig folyamatosan köhög. Itthon meggyógyul, de alig telik el 1-2 hét már ismét köhög.
Ez múlt héten is így volt: nagyon köhögött a kis fiam, ráadásul a szeme is begyulladt, így megbeszéltük a férjemmel, hogy elvisszük orvoshoz. Az orvosunkat egy másik helyettesítette, amit sajnáltam, mert nagyon lelkiismeretes a doktor nénink, de végül is, mindegy is ki az, csak nyugtasson meg, hogy nincs komoly baja a gyerekemnek. A doktor úr megvizsgálta, és mondta hogy nincs nagy baja, nem is ír fel gyógyszert, csak a szemére, szemcseppet. Örültem, mert tényleg elég régóta köhögött de megnyugodhattam hogy nincs gond. Amit eddig csináltam, és amit eddig adtam a kis fiamnak, azt adom ezután is. A szemcseppet is csak 2 napig kellett használni. Szuper! Kérdeztem az orvost, hogy maradjon itthon, vagy mehet oviba. A válasz az volt, hogy ha nincs láza, nyugodtan mehet közösségbe. Ez volt az első furcsaság számomra. Csak akkor maradjon otthon a gyermek ha láza van?! Tessék!!! Mivel éjszaka is többször fel kellett kelni, mert M.köhögött, így nem engedtem oviba. Nem baj, hiszen a hét elején szünet volt, így csak 3 napot maradt itthon.
Ezen a héten vittem közösségbe, de hazafele beugrottam a gyógyszertárba mert mind a ketten még köhögtünk, így vettem szirupot, ami hatásosnak bizonyult. Ezt a hosszú előzményt azért írtam le, hogy lássa mindenki, hogy nálunk hogy zajlik, ha a kis lurkó beteg. Délután ahogy mentem M.-ért, hallottam ahogy az óvónő mondja az egyik anyukának, hogy előző héten a kis fia hányt és a váltó cuccát nem vitték vissza, pedig aznap is szükség lett volna rá. Már ez furcsa volt számomra, hogy a kis gyerek még mindig jár oviba, hiszen előző héten hányt?! Nem gondolkoztam sokat rajta jöttünk haza. Útközben a kis fiamat kérdezgettem milyen volt az ovi? mit csináltak? stb, tehát a szokásos kérdések. Egyszer csak mondja, hogy a kis barátja kihányta az ebédet. Eszembe jutott az a beszélgetés foszlány amit hallottam az anyuka és az óvónő között, de megint csak nem törődtem vele. Másnap délután, már a másik óvónő kérdezte az anyukától, hogy nem akarja otthon tartani a kis fiút, mert megint kihányta az ebédet. Anyuka rezzenéstelen arccal közölte: NEM. Meglepődtem! Számomra a gyerekem egészsége a legfontosabb, ha baja van, nem viszem oviba. Ez a hölgy pedig a nyilvánvalóan beteg gyermekét, nem akarja otthon tartani. Ha jól tudom, nem dolgozik, tehát megtehetné hogy otthon marad a kis gyerek. Ráadásul a gyermeknek is sokkal jobb otthon lenni, még ha nem lázas, de beteg, mint a közösségbe. Arról már nem is beszélve, hogy a többi gyereknek sem kellene elkapni a betegségét.
Persze, tudom, nem vagyunk egyformák de olyan furcsa ez számomra. Magamról tudom, hogy ha az ember beteg, akkor nincs túl sok kedve emberek között lenni, pláne egy kis gyerek. Ez a hozzáállást már tapasztaltam mástól is: addig viszik a gyerkőcöt oviba, amíg nincs láza. Van egy-két ismerősöm akiknek van segítsége, tehát a nagymamára lehetne bízni a gyermeket és így neki is jobb és nem fertőzi le a többit. Na, mindegy! Nem vagyunk egyformák..- Nem kell nekem mindenen fennakadni, nem igaz?! Nézem az én szemem fényét és őt úgy terelgetem ahogy nekem tetszik.
Visszatérek a kenyérkémhez. 🙂 Az alapreceptet használva és a használati útmutatót elolvasva, arra következtetésre jutottam, hogy minden jó így a receptben ahogy van, de más programmal készítem el a kenyeremet. Az első kenyeremet a 4.programmal készítettem, ami nálam a klasszikus kenyér. Gondoltam egy merészet és az 5.programot állítottam be, francia kenyér. A két program között a különbség az, hogy a 4.program teszi lehetővé a legtöbb olyan fehér kenyér, recept szerinti elkészítését, amelyhez búzaliszt szükséges. Míg az 5.program, inkább lépsejtszerű, hagyományos, fehér kenyér, recept szerinti elkészítését teszi lehetővé. A végeredmény pedig ilyen lett:
Látszik, hogy ez már szebb lett és nem is morzsálódott annyira mint a másik, de még mindig nem volt az igazi. Nem emelkedett meg, így tömörebb is lett mint a számomra a normál kenyér. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a liszttől is függ sok minden, és durum lisztből készült kenyértől ne várjak olyan paramétereket, mint a sima fehér lisztből készült kenyértől. A színe is sötétebb mint amit mi szeretünk. A kedvem most sem szegte semmi, tovább kísérleteztem, és meg is lett az eredménye! 🙂 Mostanában olíva bogyós kenyeret szoktam csinálni, illetve sonkásat, ezeknek a receptjeit is felteszem majd.
További szép napot kívánok mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: