Megint le vagyok maradva, pedig ez idő alatt sem tétlenkedtem a konyhámban, és jobbnál jobb dolgokat sütöttem. Na, de most majd le is írok egyet, de nem rohanok ennyire előre.
Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a kedvenc évszakom, a tavasz. Biztosan azért is, mert tavasszal van a születésnapom 🙂 és persze azért is, mert imádom, amikor még nincs meleg, de a nagy kabátot már a szekrénybe lehet hagyni, illetve egy jó kis capuccino mellett ki lehet ülni a teraszra és nézelődni, miközben a hűvös szél megsimogatja az arcom, míg a forró ital felmelegít. Jó pár éve egy-két nap tavasz van a hideg napok után, aztán meg olyan meleg hogy az ember eldobja a haját! De most, ez valami egészen más… Ki merem jelenteni, hogy kérem szépen, tavasz van. A maga szeszélyes, esős jelenlétével, tavasz van! Reggelente ahogy a kisfiammal sétálunk az oviba (és végig nyalom a környék kutyáit) olyan jó kint lenni a friss levegőn. Még fel kell öltözni kicsit vastagabban, és délután pedig le kell venni a meleg cuccost. (na így fázik meg az ember!) Eldönteni nem lehet hogy mit is vegyünk fel! Persze, a megfázás nem került el minket sem, miért is tette volna, hiszen valaki mindig meg van fázva nálunk.
Persze én voltam aki rosszul jött ki a megfázásból… Még a télen influenzás voltam, ami elég sokáig elhúzódott. Olyannyira hogy a bal oldali izmom, a derekamnál, be is gyulladt. A tormát kicsit tolnom kellett, hiszen mozogni alig tudtam, nemhogy még hasizom gyakorlatokat is végezzek. Aztán, ahogy az lenni szokott, ez is elmúlt. Illetve ÉN gondoltam hogy elmúlt. Jött a tavasz, ismét tornáztam, ami nagyon jó volt, de megfáztam. Így az egyik reggel nagy tüsszögés közepette, egy hatalmas fájdalmat éreztem az oldalamban. Tudtam, hogy az izmommal baj történt. Éreztem egy nagy roppanást (igen, roppanást, nem lehet máshogy mondani), és fájdalmat. Kivánszorogtam a fürdőszobából és gyorsan leültem, mert az ájulás határán voltam. Na, gondoltam magamban, megpróbálok felállni, hiszen még ovi előtt szeretném elindítani a kenyérsütőt. Igen ám, de amint felálltam megint kezdett minden elsötétülni és vissza kellett üljek. A kisfiam hatalmas szemeket meregetett, hogy mi a bajom. Én annyit tudtam neki mondani, hogy nem tudom hogy vánszorgok el az oviba, mire ő, “anya, ma van a szülinapi buli, hogy megyünk oda?” Na, erről meg is feledkeztem! Annyit mondtam a rémült gyermekemnek, hogy ne izguljon, megoldjuk ezt is, mint mindent. Kb. 10 percet pihenhettem, amikor elég erőt éreztem magamban, hogy felálljak. Már nem kezdett elsötétülni minden, így lassan megcsináltam a reggeli dolgomat, elvittem M.-t az oviba, és szépen lassan haza sétáltam. Teljesen dugámba dőltem, hogy most mi lesz velem, mert már kezdtem megint felvenni a futócipőmet is és olyan energikusnak éreztem magam… De ennek jó időre vége! Délután elmentünk a szülinapi buliba is, gondolhatjátok mennyire élveztem a sétát és az ott töltött időt, de a gyerekemért mindent!!!!
Pár hét alatt rendbe jöttem, amikor is, egyik reggel a nyakam állt be! 😀 Na, ezen már csak nevettem. A fejemet nem tudtam mozdítani, így ha jobbra vagy balra akartam nézni, az egész testemet kellett fordítsam. Hát mit ne mondjak, szuper volt így dolgozni, de kentem a nyakam, a férjem masszírozta és pár nap alatt minden fájdalom, blokkolás elmúlt. Gondoltam, végre, mindenki jól van, tesszük a dolgunkat, amikor is, egyik reggel, illetve még hajnalba, arra nem ébredtem, hogy M.szipog. Kérdeztem mi a baja, de választ nem kaptam. Azt tudni kell, hogy a kis husi baromira mérges szokott lenni magára amikor éjszaka fel kell kelnie mert pisilnie kell. Ilyenkor mérgesen forgolódik és az utolsó pillanatban megy ki a WC-re. Gondoltam, most is ez lehet a gond, de reggel szembesülnöm kellett a rideg valósággal, hogy itt bizony más a gond: fájt a füle. Gondoltam ennek a fele sem tréfa, tudom milyen rossz ha fáj az ember füle. Adtam neki gyógyszert, de nem akart hatni. Hívtam a házi orvost, hogy kérjek időpontot (itt a gyerekorvosokhoz is kell időpontot kérni, ami szerintem jó dolog, hiszen nem kell órákat végig ültetni, hanem megyünk és egyből be is hívnak). A hölgy azt kérdezte, hogy aznapra kérek időpontot? Mondtam neki, hogy igen, mert megy fel a gyermekem láza, és nagyon fájlalja a fülét. Délutánra kaptunk időpontot, aminek nagyon örültem. Melegítettem vizet a gumitömlőmbe és mondtam M.-nek hogy tegye a fülére vagy feküdjön rá. A gyógyszer és a meleg megtette a hatását, elaludt a kis drágám, így néhány dolgot meg tudtam otthon csinálni. Persze, amint ment ki a gyógyszer hatása megint belázasodott, de már ott voltunk a gyerekorvosnál. Summa summárum kaptunk fülcseppet és azt használtuk. Így persze a kirándulást ki kellett hagynia M.-nek, de nem esett kétségbe, azt mondta hogy majd hárman elmegyünk együtt kirándulni.
Az én tavaszom így telt/telik. Remélem már nem leszünk betegek!!! Most ugyan esik az eső, sőt zuhog, de ahogy mondani szokták: a májusi eső aranyat ér! Hogy ne maradjatok recept nélkül leírom az én jó kis házi hot-dog receptemet. Olyan nagy örömmel készítettem, de a kisfiamat nem hatotta meg. Evett belőle egy kicsit, majd közölte hogy szeretne mást enni. Mi, a férjemmel, jó ízűen falatoztunk belőle. 🙂 A receptet apróséf oldalán láttam itt , de én egy kicsit átalakítottam.
A kiflihez valók (zsemlét is lehet ebből készíteni, akár hamburger zsemlét akár sima zsemlét is):
A kenéshez:
Elkészítés:
A tejet meglangyosítom, az élesztőt belemorzsolom egy bögrébe, majd rászórom a cukrot és felöntöm a langyos tejjel. Lefedem, és kb.10-15 perc alatt felfut. Ezalatt egy tálba belemértem a lisztet, de a hozzávalókat a kenyérsütőmbe tettem, még pedig a következő sorrendben: só, étolaj, tojás, amikor felfutott az élesztőm akkor hozzáöntöttem azt is, joghurt és végül a lisztet. Ezután a géppel megdagasztattam. De ha nincs gépünk, nem kell elkenődni, lehet kézzel is készíteni. Ilyenkor mérjük ki a lisztet egy tálba, majd adjuk hozzá a sót, az olajat, a joghurtot, majd öntsük hozzá a felfuttatott tejes élesztőt és dagasszuk sima tésztává, kb.10 perc alatt. Amikor megvagyunk, akkor vegyük ki a tálból, kenjük meg olajjal a tálat, tegyük vissza a tésztát, takarjuk le, nehogy megszáradjon a teteje, és hagyjuk kelni a tésztát 1-1,5 órán keresztül.
Majd amikor már megkelt a tésztánk, vegyük ki a tálból:
Ha zsemlét készítünk osszuk 8-10 egyenlő részre (nekem zsemléből simán lett belőle 10 db, míg amikor hot-dogot készítettem akkor 8 részre osztottam) és szépen gömbölyítsük ki a tészta darabjainkat:
Ha hamburger zsemlét készítünk, akkor kicsit lapogassuk meg, hiszen nem az a lényeg hogy magasak legyenek a zsemléink, hanem hogy jó sok mindent bele tudjunk rakni. A sima zsemlékre ez nem vonatkozik, bár ízlések és pofonok, ki hogyan szereti a zsemléit. Ha hot-dogot készítünk akkor a tésztáinkat egy kissé nyújtsuk ki, majd helyezzünk bele virslit és tekerjük fel. A tésztánkat oldalt hajtsuk be, és tegyük a kifli alá, ez nagyon fontos, hiszen nem kell hogy kinyíljon 🙂
A zsemléket v. hot-dogokat kissé távolabb helyezzük el egymástól, hagyjuk még 30 percet kelni. Kelesztéskor is és sütéskor is meg fognak nőni, így tényleg ügyeljünk a távolságra. Ha megkeltek, akkor a tojással kenjük meg a tetejüket és mehetnek a kb.180°-ra előmelegített sütőbe, ahol kb.20 perc alatt készre sütjük. Mint mindig, most is elmondom hogy ez csak körülbelüli idő, hiszen mindenkinek más és más a sütője. Akkor lesznek készen ha szép barna a tetejük. A hot-dogoknak kicsit több idő kell, kb.25 perc. Ahogy kivesszük a sütőből őket egyből kenjük meg vízzel, hogy puhák maradjanak.
Senki ne ijedjen meg, nem két virslit tettem a hot-dogjaimba. Itt, Olaszországban dupla olyan hosszú virslik vannak mint otthon. Jó étvágyat kívánok mindenkinek aki kipróbálja!
További szép napot!
